Amerikai statisztikák szerint a nemi életet élő nők 11 %-a átesik kismedencei gyulladáson az élete folyamán. Kismedence? Az most mit jelent? A méhem? A petefészkem?! Valójában mindkettő. Sőt, ebbe a gyűjtőkategóriába beletartoznak a petevezetékek és a méhszalagok gyulladásai is.

Miért fontos erről beszélni? Mert sajnos 100 kismedencei gyulladáson áteső nő közül 20-nál meddőség alakulhat ki. Lehet, hogy nálatok is csak azért késik a gólya, mert korábban átestél egy ilyen gyulladáson.

A meddőségi kivizsgálások sora a női rutinvizsgálatot követően a leendő apa nemzőképességének megállapításával folytatódik. Ennek az az oka, hogy a rajtad végzendő vizsgálatok rendszerint jóval bonyolultabbak és időigényesebbek, ráadásul – mint ahogy azt a korábban említett statisztikákból már láthattad– 40 %-ban a probléma gyökere a férfinál található.
 
Igen, igen. Előfordulhat, hogy a párodat rá kell venned erre, és ő nem igazán van oda az ötletért. Nekem szerencsém volt. Elmagyaráztam a férjemnek,  hogy a női meddőségi kivizsgálások milyen sorrendben következnek egymás után, és melyik mit takar, pl. hogy már a petevezeték-átjárhatósági vizsgálat is fájdalommal jár, a laparoszkópia pedig már rendes hasi műtétnek számít. Javaslom, hogy ezt Te is tedd meg.
 

Ha a párod nemzőképességi vizsgálata sikeresen zárult, akkor következik a Te további kivizsgálásod.
  
Azért fontos, hogy mindezeket megelőzze a férfi kivizsgálása, mert a női meddőségnek számos oka lehet, és ezek felderítése nem mindig egyszerű. Egyrészt bizonyos esetekben (szervi kivizsgálás) bonyolultabb (bár rutin beavatkozásnak számító) eljárásokról van szó, másrészt a dolog lényegesen időigényesebb, mint a leendő apa nemzőképességi vizsgálatának elvégzése.